Bemutatkozás

Gacsályi Anna vagyok, állatorvos.

Életem nagy részében fontos szerepet játszottak, és játszanak az erdélyi kopók. Nem is nagyon emlékszem a kopók előtti időszakra. Négy éves voltam, amikor szüleim a család első kopóját, Gyopár Athosz Pahlent megvásárolták. Rövid élete, hatalmas egyénisége, nagy hatással volt a családra, így hírtelen elvesztése után, mindenképpen kellett az utód. Ő volt Tanssylvániai Hobó. Mellette váltam kisgyerekből felnőtté, hisz együtt voltunk "kölykök", kisiskolások, és életének 15,5 évébe az egyetemi tanulmányaim eleje is belefért. Vele ismertem meg a kiállítások világát, vele kezdtük el a csapázás rejtelemeinek megismeresét. Rengeteg közös kalandot éltünk meg, sok kopós ismeretség, barátság alakult vele, általa. Hobót nővérem kopója, Feherlófia Citerás Cimbora "Bársony" követte. Bársony csodálatos külleme, és fantasztikus, kopós jelleme, kiváló vadaszati tulajdonságai miatt választottam első, már saját kopómnak Benehegyi Atos-Vértest, aki Bársony apjára rokontenyésztett alomból származik  és Bársony lánytestvérének,  Fehérlófia Cserfes Csitrinek unokája. 

Vértessel rengeteg közös gyakorlással ismerkedtünk a vadászati munka elemeivel. Sokan voltak segítségemre, sokat tanultam Vértestől, miközben úgy éreztem, én tanítom Vértest. Közös erőfeszítéseinknek eredménye nem maradt el. Később csatlakozott hozzánk Bakonyi Betyár Ajta, Vértes csodálatos lánya. A vele való munka új kihívasokat hozott, de a sikerek itt sem maradtak el.

Meg kell említenem még kutyás életem egy fontos szereplőjét, aki ugyan nem kopó, de ő a nagybetűs "KUTYA" aki nélkül a bemutatkozásom nem lenne teljes. Kraszna, aki fontos 12,5 évet töltött velem, akivel együtt ismerkedtünk az agilityvel, aki Vértes pótmamája volt, es aki már hiányzik kis "falkánkból".

A Vértesfia kennelnév 2014 májusában került levédésre az FCI-nél (Fédération Cynologique Internationale). A kennel névadója Vértes kutyám, és a Vértes hegység, melynek lábánál reményeim szerint szép és jó kopók látják majd meg a napvilágot.